Pauza

Előbb a hajléktalanok, aztán a kutyák

Nem könyves téma következik, inkább egy kis agyalás.

Nézegetem a Fb posztokat és csak úgy ömlik a sok állatvédelem. Mentsük meg a kutyát, mert olyan cuki. Fogadjuk be a cicát, mert annyira édes. Még egy kutya, aztán egy menhely, majd még egy kutya.

Aztán eszembe jut, ahogy reggelente megyek dolgozni és az Árpád-hídnál ott áll minden reggel egy hajléktalan nő. Van két gyereke, időnként ők is besegítenek a kéregetésbe. Pár méterrel odébb két idősebb férfi, hóban-fagyban is.

Nem érdekel, mire költik a pénzt. Nem érdekel, hogy italt vagy cigit vesz belőle, de az biztos, hogy amikor adok pár száz forintot, egy hajszálnyival hozzájárultam ahhoz, hogy elviselhetőbb legyen. Nem vagyok milliomos, átlagfizetésem van, de még így sem érzem meg azt a kis pénzt, amit adtam. Ők megérzik.

Az a nő, aki reggelente ott áll, valamiből eltart két gyereket. Fogalmam sincs, van-e lakásuk, együtt lehetnek-e vagy a gyerekek állami otthonban vannak.

Semmit nem tudunk ezekről az emberekről, viszont véleményünk mindig van. Biztosan tudnának dolgozni, ha akarnának. Biztosan csak italra költik. (És vessetek a mókusok közé, de mínusz 10 fokban valószínűleg én is arra költeném.) Ingyenélők, léhűtők, munkakerülők.

Pedig a hajléktalanok közt vannak tanárok, írók, asztalosok, bolti eladók. És a hátuk mögött sok-sok ledolgozott év. Egyiküket például, miután a munkahelyéről kirúgták, az asszony is kirakta otthonról. Így került az utcára. Szállóra nem mennek, mert miközben alszanak, ellopják mindenüket.

Ha nekünk is nehéz munkát találni (márpedig nagyon nehéz), akkor mit szóljon az, aki az utcára került?

Évről-évre egyre nagyobb a hajléktalanok száma, és úgy tűnik kishazánkban ez mindig csak a kampánybeszédek része marad.

Ez például egy 2013. októberi hír:

Néhány nap múlva szabálysértésnek minősül majd az utcán élés a világörökségi területeken, az önkormányzatoknak pedig ismét lehetőségük lesz arra, hogy további közterületeket jelöljenek ki, ahol jogellenes az életvitelszerű ott-tartózkodás, vagyis hogy hajléktalanok éljenek ott. Ezen túlmenően a helyi önkormányzatok – Budapesten a fővárosi önkormányzat – felhatalmazást kapnak arra, hogy a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében rendeletben jelöljék ki a közterület azon részeit, ahol jogellenes életvitelszerűen tartózkodni.Aki megszegi az utcán élés tilalmát, és a hatóság képviselőjének – a rendőr, a járási hivatal ügyintézője, a közterület-felügyelő, az erdészeti hatóság ügyintézője, a halászati őr vagy a mezőőr – felszólítása ellenére sem hagyja el a kijelölt területet, szabálysértést követ el, és közérdekű munkára kötelezhető. Ha az elkövető ennek elvégzését nem vállalja, pénzbírság lesz kiszabható.

Egészen tipikus hozzáállás. Pintér Sándort zavarja a sok hajléktalan, mert az rossz képet fest az országról. Még a végén kiderülne, mekkora a kaki. Ami zavar minket, mert kényelmetlen, azt inkább tüntessük el. Bújjanak el a hajléktalanok, hogy ne lássuk őket. Akkor nem kell majd tudomást venni arról, hogy nem segít nekik senki.

Ezért én amondó vagyok, ha nem segítenek a nagyok, szerintem segítsünk mi. Aki megteheti, hogy hetente ad egy százast, az nagyon sokat tesz.

Aztán persze jöhetnek a kutyákmacskákegerek. 🙂

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!